A roma közösség iskoláztatásának szükségessége, mint kötelező lépcsőfok a kulturális beilleszkedésükhöz az európai térségbe, sürgető probléma a kontinens országaiban, mely felkavarja egy olyan világ dinamikáját, amelynek egyetlen lényeges választása a civilizáció. 

A roma gyermekek iskoláztatásának problémája egy azon kihívások közül, melyekkel a romániai szociális, gazdasági, kulturális és polgári közegek szembesülnek. 

Ez része egy nagyobb kérdéskörnek, méghozzá a kirekesztett, különböző okok miatt kiközösített gyermekek helyzetének, amely árnyalt megközelítést igényel, számos sajátos paraméter szerint: lakhely környezete, népi kisebbséghez való tartozás, egy minimális gazdasági státusszal rendelkező társadalmi csoporthoz való tartozás, stb.

A legkiszolgáltatottabb csoportba a roma gyermekek és nők tartoznak. A probléma feloldásához olyan egységes célokat kitűző támogatásokra van szükség, amely lehetőségeket és segítséget biztosít a kitörésükhöz. A roma családok szegénysége és nélkülözése, a lakosság gondolkodásmódjában fennmaradó előítéletek, az egyes roma szülők közönyös hozzáállása a gyermekeknek az iskoláztatás nyújtotta lehetőségekkel szemben mind hozzájárul a roma gyermekek kiközösítéséhez, az gyermekeknek járó esélyegyenlőség korlátozásához. Romániában jelenleg a roma gyermekek csupán 20%-a jár óvodába, 20%-a semmiféle iskoláztatásban nem részesül, 30% elhagyja az iskolát a az általános iskola elvégzése előtt, és körülbelül 50% irástudatlan vagy félig írástudatlan. Ezek a statisztikai adatok igazolják a roma gyermekek iskolai integrálását célzó tanulmányi pályázatok és programok szükségességét.

Következtetésképp, azt mondhatjuk, hogy a roma közösség nagy része, tehát a gyermekek is, elszenvedik a kiközösítési folyamatot, és ezért szükség van egy olyan támogatott beavatkozási stratégiára, amely a kiközösített kisebbségekhez és a többséghez is szól, azért, hogy egy különböző de egyenlő egyénekből álló interkulturális közösség alakuljon ki, amely tiszteletben tartja az emberiség általános értékeit és egységes normáit, de ezzel egyidejűleg folyamatos kulturális változáson megy keresztül.

A sárpataki roma gyermekek, csakúgy, mint a település többi diákja az „Adorjáni Károly” Iskolába jár, amely körülbelül 1,5 km-re helyezkedik el „Szerbia”-tól. A legsúlyosabb problémák egyike a korai iskolaelhagyás, általában a 10-12 éves gyermekek körében. Az által, hogy integrált tevékenységeket biztosítunk a célcsoportnak (a gyermekek és szüleik), amely mindenki számára elérhető, jelentősen hozzá fogunk járulni a formális és nem formális tanulmányokhoz való hozzáféréshez, csökkentve az iskolaelhagyást és segítve a közösség befogadását.